Presencing-U-elmélet: Vezetés-Tervezés a jövőből

41946NK18KL51VTnyuQaJL._SY344_BO1,204,203,200_PRESENCING MÓDSZER 

A fent leírtak birtokában már minden olvasó, és a közös gondolkodásban velünk együtt utazó társam kíválóan képes az aábbi ábrát értelmezni, hisz a kihívás nem az értelmezésben, hanem a megvalósításban van. De ez érvényes a többi módszerre is, sőt talán életünk egészére. AZ ÚJ KÖZÖSSÉGEK VEZETÉSI MODELJE: U-elmélet, presencing Otto Scharmer elméletében a megoldást a kommunikáció és ezen belül a meghallgatás, megértés egyre mélyebb szintjeinek elérése jelenti egyéni, közösségi és intézményi szinten egyaránt.fourphases (1) A kommunikáció hagyományos szintje a letöltés/downloading (- 1.színtű figyelem) amikor hagyományosan megerősítjük a régi rendszereket, „kedvesek és empatikusak” vagyunk, azt mondjuk, amit akarnak partnereink hallani. A megszokásból hallgatunk, a múlt mintáit követjük. Amikor „letöltés-szerűen” hallgatunk és veszünk részt a kommunikációban semmi változás nem történik, a rendszerek maradnak a régiek, hacsak nem tovább romlanak. Az előzőnél eggyel mélyebb szint a precíz hallgatás ( 2.színtű figyelem),. Ekkor észrevesszük a különbségeket, már vitatkozunk. Kicserélhetjük különféle véleményeinket, de azért alkalmazkodunk partnerünkhöz. Elménk már nyitottabb, de figyelmünk központjában még a külsőségek: adatok és tények állnak. Megvizsgáljuk a kérdésekre adott válaszokat, összehasonlítjuk a kapott eredményeket az általunk ismert valósággal. A precíz hallgatás a tudományos vizsgálódás eszköze is. Ezt a 2 szintet jól ismerjük. Magánéletből, munkahelyünkről, szervezeti életünkből, a médiából, a politikából, és még sorolhatnánk. A szükséges változást azonban az fogja meghozni, ha Bill O’Brien, a Hannover Biztosító ügyvezető igazgatójának felismerését magunkévá téve mélyebbre merülünk: „Egy intervenció sikere a közbenjáró személy benső állapotától függ.” Ehhez az empatikus hallgatás ( 3.színtű figyelem), szinten való működéssel juthatunk közelebb. Ezen a szinten egy reflektáló viszonyt alakítunk ki, a párbeszéd itt már inkább dialógus. Figyelünk arra, ahogy kommunikálunk, és „látjuk, érzékeljük”, amit és ahogy mondunk. A védekező álláspontról az érdeklődés, tudakozódás felé mozdulunk el. Az empatikus hallgatás módszerét alkalmazva már nem a saját, megrögzött mentális modelljeink irányítanak, hanem odafigyelésünk sokkal mélyebbről ered. Közvetlenebbül kapcsolódunk a partnerhez, érzékeljük teljes személyét, honnan is beszél partnerünk. Ez a fajta hallgatás szoros összefüggésben van az érzelmi intelligenciával, ezt használják a segítő szakmában dolgozók és a co-counselling gyakorlói. Végül elérkezünk a teremtő,alkotó hallgatás ( - 4.színtű figyelem) szintjére. Scharmer más néven a „kialakuló jövő mezejéből történő hallgatásnak” is nevezi ezt a szintet. Ez a hallgatás megkívánja a nyitott szívet és a nyitott szándékot. A teremtő hallgatás élménye mély spirituális élményben részesíthet minket. Hajszálnyi, de mély változáson mehet keresztül személyiségünk. Egy mélyebb forráshoz kapcsolódtunk, önmagunkat és motívumainkat igazándiból megtalálva. Természetesen ennek a fajta elmélyülésnek komoly ellenségei is vannak:
  • Első ellenség az ítélkezés hangja, az előítéletek. Ezek leblokkolják az elme nyitottságát, azt sem engedik meg, hogy meglássuk az újat, és észrevegyük a különbségeket.
  • A második ellenség a cinizmus. Érzelmi távolságot tart, pedig ahhoz hogy kinyissunk, magunk és ezen keresztül mások felé: először sérülékennyé kell válnunk. Távolságtartásra szükség van, de nem mindig – a mélyülésben megakadályoz.
  • A harmadik ellenség a félelem , ami meggátolja a szándékok, indítékok megváltoztatását. Félelem az anyagi biztonság elvesztésétől, a kigúnyolástól, a kiközösítéstől, a haláltól, mind a változás ellenségei: annak, hogy elengedjük a régi énünket és engedjük az újat megérkezni.
Peter Senge-Otto Scharmer-J.Jaworsky, ennek a kommunikációs mélyülésnek megértetéséhez egy új fogalmat hozott létre. Ez a „presencing” amely a „presence” (jelenlét) és a „sensing” (érzékelés) fogalmakból áll össze. Az utóbb vázolt elmélyülési folyamat azért jelentős mindannyiunk számára, mert hatékony eszközt nyújt a mindannyiunkat sújtó válságból való kiemelkedésre. Valószínűleg még nagyon kevesünkben tudatosult az, hogy szakmai közösségének kollektív intelligenciájában ő is részesülhet, és ez a szakmai és emberi kiteljesedés lehetőségét határtalanná teszi. Melyek azok a feltételek, amelyek a kollektív intelligenciát működésbe hozzák? ( O.Scharmer nyomán )
  1. Szükség van egy közös ügyre, amit egyedül, egyvalaki nem tud megoldani,
  2. Kell egy innovátor, kezdeményező, aki képes vezetni, irányítani, irányt mutatni,
  3. Egy csoport, ahol minden tagnak fontos a téma,
  4. A csoportnak heterogénnek kell lennie, tehát egy adott témához adott esetben a magánszemélyek, civilek, a kormányzati és a for-profit oldal is hozzá tudjon szólni (szektorközi együttműködés),
  5. Együttműködési szándék,
  6. A partnerek egyenrangú félnek tekintsék egymást,
  7. Önszerveződés, alulról kezdeményezés és vezetői támogatás
  8. A csoport autonóm módon irányítsa önmagát,
  9. Személyes találkozók a csoport tagjai között,
  10. Mindenkinek elkötelezettnek kell lennie a dolog iránt, hogy képesek legyenek áldozatokat hozni,
  11. Szükség van időre, ami alatt kifejlődhet és megtapasztalható a kollektív intelligencia, és bejárható az út a kikristályosodásig.
  12. Energiát kell befektetni az ügybe,
  13. Hit a jövőben, az együttműködésben és a csoport képességeiben,
  14. Konszenzusos döntéshozatal: azon az áron is, hogy a csoport csak igen lassan dönt, de a döntések biztosak és támogatottak lesznek,
  15. Folyamatos tanulás magunkról, a csoportról, a működési folyamatokról,
  16. A tudás-ökológia rendszerének életben tartása,
  17. A felismerések, inspirációk tudáshálóba szervezése,
  18. Bizalom, önmagunk és a csoport felé,
  19. Érték alapú gondolkodás,
  20. Támogató rendszerek: fizikai környezet és infrastrukturális, technológiai támogatás a tudás könnyen hozzáférhetővé tételéhez,
  21. A dialógus, a„presencing” – a megjelenítés, az alkotó, teremtő hallgatás felé való elmozdulás,
  22. Szintemelkedés, azaz a probléma keletkezési szintje fölé menni, és onnan keresni a megoldást,
  23. A kollektív intelligencia kutatása és az eredmények hozzáférhetővé tétele.