Új tudatosság a gazdaságban

„A jelenlegi káoszból hogyan teremthetünk rendet? Hogyan stabilizálhatjuk a világgazdaságot? Hogyan teremthetünk egy olyan világot, melyben minden létező az igazság és a teljesség szellemében él? Hogyan fogadhatjuk el a nemzetek közötti különbözőségeket gyűlölködés és ellenségeskedés nélkül?. Hogyan vethetünk véget a háborúknak? Hogyan teremtünk gazdagságot a földön, olyan gazdagságot, amely az egység, a béke és a bőség  eredménye a világon? Egyetlen válasz, egyetlen igazi megoldás van és emberek milliói fordulnak a világ minden pontján ehhez a lehetőséghez:  egység és helyes emberi kapcsolatok – egyéni, közösségi és nemzetközi szinten egyaránt –, melyet  a jóakarattal bíró emberek összefogása és a közös cselekvés által valósíthatunk meg.” ( Alice A. Bailey, Problems of Humanity) Alice A. Bailey ezeket a gondolatok 50 évvel ezelőtt fogalmazta meg viszonylag kis, akkoriban nagyon ezoterikusnak számító körben.  Ez a korszak általánosan a  gazdasági világválság, a világháború és e kettőből fakadó általános reményvesztettség korszaka volt. Írásai az elmúlt évtizedek során az ezoteria és a szellemi búvárok körében váltak általánosan elterjedtté, és könnyen mondhatnánk, hogy idealisztikus, földtől elrugaszkodott szemlélete semmi kapcsolatban nincs a hétköznapok valóságával.

Mi köze van ennek az üzleti, gazdasági világhoz?

Több, mint ami első látásra eszünkbe juthat. A svéd nyelvben a gazdaságot, üzleti világot a narings liv kifejezessél jelölik, amely az élet táplálását jelenti (to nurture life). A magyar nyelvben az ekonómia neve közdazdaság. KÖZ, azaz közösségi és nem egyéni, és GAZDA-ság, amelyben a gazda szó  a  Magyar Értelmező szótár szerint többek között azt is jelenti, hogy valaminek a tulajdonosa, felelőse, gazdája, régies jelentése: valamely közösség ügyintézője, vagyonkezelője. Valóban régies-e ez az utóbbi jelentés vagy talán csak most kezd újjáéledni és igazi mivoltában tartalmat kapni? Hogy írhatok én le ilyeneket, mikor ha kinyítjuk az újságot, tévét, rádiót, akkor nap mint nap korrupció, egyéni, önös érdek, harácsolás, lopás, csalás  híre ér el hozzánk. Mikor a gazdagok és szegények közötti szakadék szélesebb, mint azt képzelni tudtuk volna pár évtizede. Mikor a gazda szó másik jelentése – felelős  munkaadó – kezd feledésbe merülni. Több olyan kezdeményezés  indult el az utóbbi 10-15 évben, amely ebbe az irányba fordítja a gazdaságban felelősen, saját és közösségük jövőjét egyaránt gondosan szemelőtt tartó személyek, vezetők figyelmét.  Hadd említsek meg közülük néhányat:

• a svéd The Natural Step- A természetes lépés  mozgalom,
• a vállalatok, intézmények mint tanuló szervezetek,
• a Viable Systems Model, S. Beer Életképes rendszerek modellje,
• a részvétel alapú vállalati tulajdon kérdése,
• a lapos szervezetek, a vállalati kultúra váltás kérdése
• az önirányított csapatok fejlesztése és az ehhez társuló facilitatív, támogató vezető és coach szerepe.

Jelen cikkünkben szeretnénk elsőként a tanuló szervezetekről ejteni néhány szót. Peter Senge az amerikai Cambridgeben székelő MIT egyetem Sloan School of Management  tanszékén a tanuló szervezetek központjának vezetője. Ez a központ  már legalább másfél évtzede keresi, kutatja a válaszokat arra az  égető kérdésre, hogy a vállalatok, intézmények miként képesek a századvég és különösen a XXI.sz. kihívásainak, változásainak megfelelni. A válasz nem meglepő: tanulási képességeink állandó fejlesztésével. De vajon ez miként feleltethető meg szervezeti, közösségi szinten? Különösen mikor az érdekek sokkal szerteágazóbbak és sokrétűbbek, mint a hagyományos iskolai feltételek között. A valódi tanulás soha nem szűkíthető le magára az elméleti kérdésekre, az alapkoncepcióra. A valódi tanulás kontextusba ágyazott elmélet, amelynek elsajátítása időbe telik. A huszadik század elmúlt, beléptünk a XXI. sz. kihívásainak és hívásainak életterébe. Itt gyökereiben fordul meg egyéni és társadalmi világképünk, értékrendünk és életminőségünk. „Semmi nem lehet praktikusabb egy jól átgondolt és kidolgozott elméletnél.” (Kurt Lewin) Századunk története épp ezt bizonyítja. Mindazok a változások, amely a természettudományok színtjén a XX. század elején Einstein nevével fényjelezve  elindultak és az elmúlt évszázadot az emberiség egyik legizgalmasabb kísérletévé tették, napjainkra már a hétköznapok színtjén kényszerítenek bennünket új, tudatos átgondololásra és életgyakorlatra.  A személyes és a globális változások egymásnak nagyon is megfeleltethetők. Kérem, gondolja végig önnön életének változásait, majd figyelje meg, hogy miként feleltethető meg mindez egy tágabb, általánosabb szinten? Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia atyja mondotta egyszer, hogy a legszemélyesebb egyben a legegyetemesebb is. Volt szerencsém résztvenni munkatársammal együtt a Peter Senge által tartott alapképzésen, amely bevezetés a tanuló szervezetek elméletébe és gyakorlatába, sőt  jelenlegi munkám lehetőséget biztosít, hogy ennek vállalati színtű, gyakorlati megvalósításában együtt dolgozhassunk egy neves és jelentős változási modelt hordozó céggel.

Tanuló szerverzeti alapkompetencia képzés

A foglalkozás azzal az alapfeltételezéssel indul, ami e szemlélet gyökere: a szervezetek működése a benne dolgozó egyének gondolkozásának, tudatosságának függvénye. Az emberek közötti kapcsolatok minősége alapvetően hat  gondolkozásunk és kreativításunk minőségére. A szervezet valódi tanulása csak a szervezetek közötti együttműködés eredményeként  jöhet létre. Igazi tanulás gyakran feltételezi a megszokott, eddig ismert és kényelmes gondolkodási mintákból történő kilépést, járjon az akár kockázattal, bizonytalansággal. A sokak által mechanisztikusnak tartott világkép az európai gondolkodás jellemzőjévé vált az utóbbi négyszáz évben, és egyúttal az ipari forradalom szülőanyja is volt. E hagyományos felfogás néhány kulcsgondolata az alábbiakkal írható le:

1. részekből, kicserélhető kis egységekből áll a világ,
2. megismerhető, kontrollálható, előre megjósolható,
3. megmérhető,
4. egymástól független egységek,
5. megfigyelhető – objektiven, kivülállóként,
6. stabil és kiszámítható.

Ezzel szemben az új gondolkodás, a századeleji tudományos, rendszerszemléletű felismerésekből fakadóan azt vallja, hogy

1. az élet kapcsolatháló,
2. a hangsúly nem a részek, de az azt összekötő kapcsolatokon van,
3. rugalmas, változó,
4. egymással kapcsolatban, kölcsönhatásban vagyunk,
5. a valóság valószínűségek labirintusa,
6. a megfigyelő egyúttal hat a figyelem tárgyára, maga is résztvevő,
7. instabil és bizonytalan,

Nem ez az utóbbi jellemző az életünkre?

Miként jelentkezik mindez a vállalati rendszerben?

A hagyományos

1. a munka részekre, alegységekre tagozódik,
2. a dolgozó kicserérelhetőa munka előre leírható és behatárolható,
3. a jövő megtervezhető,
4. a vezetés központosított, egy személyű,
5. az információ egyirányú.

Az új szemlélet

1. a munka feladat, kapcsolat és interakció,
2. a dolgozó információ, tudás hordozó egész,
3. a  jövő változó, dinamikus és megfoghatatlan,
4. a vezetés közösségi,
5. a nehézségek az innováció forrásai,
6. az információáramlás komplex, szabadon elérhető, hozzáférhető.

Hogy ebbe az irányba tudjunk mint szervezet fejlődni, szükségünk van bizonyos személyes és közösségi képességek fejlesztésére, amelyek három fő irányba sorolhatók:

1. kreatív irányultság, aspiratív attitűd,
2. beszélgetés, közös gondolkodás,
3. komplexitás kezelése.

Ezen képességek kialakításához, amelyek segítségével sebességet válthatunk a XXI. században, Peter Senge öt alapdiszciplinát határozott meg:

1. rendszerszemléletű gondolkozás – holisztika
2. személyes énünk fejlesztése, teljessé tétele ( kognitiv és érzelmi, fizikai és spirituális egység)
3. mentális modeljeink, térképünk megismerése és átírása, ha kell
4. közös, csoportos tanulás képessége
5. közös, egységesen megismert vízió, jövőkép mint cél megfogalmazása

Ennek köszönhetően képesek leszünk arra a tanulásra, amely nem a külső jelenségekre kialakult akció-reakció mintájában zajlik, hanem az események mögött meghúzódó valódi viselkedési mintákat, a mögöttük meghúzódó kapcsolathálót, rendszer mintákat és az amögött meghúzodó gondolatmintákat  képes felszínre hozni és megváltoztatni.