VilágKávéház könyv előszava-M.Wheatley ajánlása

letöltésELŐSZÓ Csak együtt lehetünk bölcsek Margaret J. Wheatley Az áttörést jelentő Leadership and the New Science, A Simpler Way, Turning to One Another és a Finding Our Way című könyvek szerzője, Meg Wheatley, tanácsadó, szónok és a Berkana Intézet vezetője. A Berkana Intézet egy nonprofit alapítvány, mely földgolyószerte a megerősítő, életigenlő vezetés fejlesztésének szenteli munkáját. Ebben a beszélgetések és a kollektív bölcsesség erejéről szóló reflexióban Meg megosztja velünk, hogy szerinte mi is a World Café teljesen egyedi hozzáadott értéke közös jövőnk alakulásához. TWC Mostani zavaros világunkban, ahol emberek sokasága sehogyan sem kapcsolódik a többiekhez, én továbbra is folyamatosan keresem azokat a gondolatokat, folyamatokat és magatartási mintákat, melyek vissza tudják állítani jövőbe vetett hitünket. A World Café pontosan ezt teszi. A világ különböző helyeiről, gyakorló World Café résztvevőktől származó könyvbéli történetek bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy igenis lehetséges, hogy emberek csoportjai értelmet, sőt még örömöt is találjanak a közös munkában. És beszélgetéseinken keresztül, ahogyan együtt dolgozunk, nagyobb és mélyebb bölcsességet fedezünk fel, ami megvilágítja a továbblépés felé vezető utat. A World Café újra megismerteti velünk azt a világot, amit már régen elfelejtettünk. Azt a világot, ahol az emberek természetes módon találkoznak, összegyűlnek azért, mert együtt akarnak lenni. Azt a világot, ahol élvezzük az ősi korok óta létező jó beszélgetések folyamát, ahol nem félünk olyan dolgokról beszélni, melyek igazán fontosak számunkra. Azt a világot, ahol nem különülünk el egymástól, nem osztályoznak minket és nem léteznek sztereotípiák. Az egyszerű köszönések világát, mely technológiai újdonságoktól és mű dolgoktól mentes. Azt a világot, mely folyton folyvást meglep minket a ma is létező, nem egyvalakiben, hanem bennünk közösen létező bölcsességgel. Azt a világot, ahol megtanuljuk, hogy a problémáink megoldásához szükséges bölcsesség könnyen hozzáférhető, ha beszélgetünk egymással. Ezt a világot már majdnem elfelejtettük, de ez a világ soha nem hagyott el minket. David Isaacs, a World Café folyamat egyik társ-kitalálója évek óta állítja, hogy nem kell kitalálnunk és megalkotnunk egy új világot, csak emlékeznünk kell a valaha létezőre. Azonban, ahogyan én munkáim, utazásaim során megfigyeltem, az egészséges, produktív módokon való közös munka emlékét csaknem teljesen elsöpörték a bonyolult csoportmunkák, facilitációs technikák burjánzó módszertanai, a homályos elemző folyamatok és persze saját kimerültségünk, fáradtságunk. Az emberek polarizáltabbak, túlterheltebbek, türelmetlenebbek, könnyebben csalódnak egymásban, és sokkal visszahúzódóbbak, mint valaha. Frusztráltak vagyunk a minket körülvevő, egyre növekvő számú probléma miatt, és amiatt is, hogy még a legegyszerűbbeket sem mindig tudjuk könnyeden, hozzáértően megoldani. Értelmes ember egyszerűen nem akar már újabb megbeszélésen vagy probléma-megoldó folyamatban részt venni, hiszen az csak tovább növeli frusztrációnkat és tehetetlenség-érzetünket. Talán a régi világgal kapcsolatos emlékezetvesztésünk legártalmasabb következménye a folyamatosan növekvő hit abban, hogy az ember egy bonyolult, önfenntartásra teremtett faj, és mint ilyen, egyáltalán nem bízhatunk meg egymásban. Ahogyan ez a negatív hit egyre erősödik, eltávolodunk egymástól és csak olyan tevékenységekre fókuszálunk, amiket egyedül is meg tudunk csinálni. Figyelmünket az előttünk álló feladatoknak szenteljük és így elfeledkezünk közben a teljes rendszer szem előtt tartásáról. Elszigetelten és egyedül bátorságot és lendületet vesztünk; munkánk értelmetlenné válik és végül soha nem múló fáradtságot, kimerülést és magányosságot élünk meg. A World Café folyamat két, mélyen a fajunkban gyökerező, az emberi élet alapvető hitvilágához tartozó hittételt kelt újra életre. Elsőként azt, hogy mi emberek akarunk egymással beszélni olyan dolgokról, melyek fontosak számunkra. Valójában ez az, ami elégedettség-érzetet kelt és értelmet ad az életnek. Másodszor, a közös beszélgetések során olyan mélyebb és nagyobb bölcsességhez lelünk hozzáférést, mely csak a kollektív tudatban található meg.  TWC a világváltás konferenciánA World Café a gyakorlatban Ahogyan a történetek és tanácsok sorjáznak a könyvben, az olvasó számára is láthatóvá válik, hogyan kelti életre a Café-folyamat a két ősi bölcsességet. Ahhoz, hogy kedvet csináljak ehhez a felfedező úthoz, röviden felvázolok egy-két elemet a folyamatból, melyek élő, egészséges valósággá segítik az ősi hittételeket. Hiszünk mindenkiben A World Café egy egyszerű és jó folyamat arra, hogy fontos kérdések köré együvé tereljen embereket. Azon az alapfeltevésen alapul, hogy az emberek képesek együtt munkálkodni függetlenül attól, hogy kik ők. Számomra ez egy nagyon fontos alapvetés. Megszabadít minket a személyiségtípusokkal, tanulási típusokkal, érzelmi intelligenciával kapcsolatos korunkbeli hangsúlyoktól – vagyis mindazoktól a ma népszerű módszertanoktól, melyekkel előzetesen leírunk és megítélünk embereket. Mindezek a tipologizálások az emberek kategorizálásával, elkülönítésével és sztereotipizálásával végződnek. Ez persze nem az, amit a megalkotóik cselekedni kívántak, de sajnos ez történt. images (4)A Café-folyamatot rengeteg különböző kultúrkörben használtuk már, különböző korosztályi csoportokkal, nagyon sokféle célra, és sok különböző közösségben, szervezetben. Egyáltalán nem számít, hogy kik a résztvevő emberek – a folyamat működik. Működik, mert az emberek jól tudnak együtt dolgozni, tudnak kreatívak, egymásra figyelők és éleslátók lenni, ha aktívan elköteleződnek egy értelmes, jelentőségteljes, és fontos kérdés körül zajló beszélgetés mellett. Remélem, hogy a könyv történetei inspirálnak minket arra, hogy elmozduljunk a jelenleg használt kategóriáktól és sztereotípiáktól, melyekkel azt próbáljuk kitalálni, hogy kiket is kellene megszólítanunk, kinek is kéne jelen lenni egy megbeszélésen – vagyis mindattól a gondos, ám beteges analízistől, amit a „jó” csoport létrehozásakor elvégzünk. Arra kell helyeznünk a hangsúlyt, hogy a rendszer valódi sokszínűségét gyűjtsük össze, de ez nagyban különbözik attól, mint hogy elmerülünk a különböző osztályozási kategóriák világában. Különbözőség Fontos figyelmet szentelnünk annak a ténynek, hogy milyen különböző helyeken és célokra használtak már World Café-t, illetve annak is, hogy mennyire különbözőek voltak a résztvevők, akik megjelentek a World Café találkozókon. A könyv oldalai nagyon gazdagon illusztrálják az általam is vallott értéket: függenünk kell a különbözőségtől. A különbözőség is beletartozik napjaink túlélési készletrendszerébe, hiszen sehogyan máshogyan nem kaphatunk pontos képet egyetlen komplex problémáról vagy rendszerről sem. A különböző nézőpontok megismeréséhez és megosztásához sokféle szemre, fülre és szívre van szükségünk. Hogyan is tudnánk pontos képet kapni az egészről anélkül, hogy nem tiszteljük a tényt, miszerint mindannyian valami mást látunk a rendszerből attól függően, hogy kik vagyunk és hol helyezkedünk el benne? Csak akkor rendelkezünk a jó döntésekhez elégséges információval, ha sok különböző nézőpontot is megismerünk. Ráadásul különböző nézőpontjaink megismerése és felfedezése mindig közelebb is terel minket egymáshoz. Az egyik Café résztvevő ezt így fogalmazta meg: „Idegenek között vagyunk, de olyan, mintha már mégis régóta ismernénk ezeket az embereket.” Meghívás Minden World Caféban hangsúlyosan jelen van a meghívás érzete. Külön figyelmet fordítunk arra, hogy barátságos tereket alakítsunk ki. A vendégszeretet azonban sokkal mélyebbre vezet el minket. A vendéglátó-házigazda tudatában van annak, hogy mindenkire szükség van, és hogy mindenki hozzátehet valami olyasmit a folyamathoz, ami hirtelen megvilágítja a közös felismeréseket. A Café facilitátorok igazi házigazdák – a szíveslátás atmoszféráját tudják megteremteni, mely a legtöbb folyamatból nagyon hiányzik. Fontos, hogy a könyvben szereplő történetekben is felismerjék ezeket a folyamatokat, és az is, hogy össze tudják hasonlítani saját megbeszélés-szervezési tapasztalataikkal. Milyen érzés az, amikor ténylegesen fontos a jelenlétünk egy eseményen, amikor olyan házigazdák köszöntenek, akiket felvillanyoz a megjelenésünk, amikor teljes értékű szereplőként köszöntenek? etiquetteFigyelem Amikor az emberek elkötelezetten vesznek részt egy fontos, jelentőségteljes beszélgetésben, akkor az egész teremben kíváncsiság és felvillanyozottság érezhető. Az emberek fizikailag is közelebb mozdulnak egymás felé, arcukra intenzív figyelem ül ki, és a levegő megtelik az egymás iránti figyelemmel. Feltűnő, rezonáló békés hangulat alakul ki, melyet néha-néha nevetés tör meg. Elég nagy kihívás a résztvevőket visszahívni egy-egy ilyen beszélgetésből (de én ezt mindig is jó jelnek tekintettem). Mozgás A World Café folyamatban az emberek tulajdonképpen asztaltól asztalig mozognak. És ez a mozgás sokkal több, mint egyszerű fizikai helyváltoztatás. Ahogyan mozdulunk, magunk mögött hagyjuk szerepeinket, előfeltevéseinket és bizonyosságainkat. Valahányszor új asztalhoz ülünk át, veszítünk magunkból és ezzel többé is válunk – már azt a beszélgetést is képviseljük, ami a korábbiakban a másik asztalnál ülők között történt. Eltávolodunk saját korlátok közé záró énünktől és apró kicsi bizonyosságainktól egy tágasabb helyzetbe, ahol az új ötletek, gondolatok felfedhetik magukat. Az egyik résztvevő szavaival: „Majdnem olyan ez, mintha nem is tudnád, honnan ered a gondolat, hiszen annyiszor egybeolvasztódott, hogy már többször megolvadt és új formákat, dimenziókat öltött magára. Az emberek olyan szavakkal, gondolatokkal fordulnak egymás felé, melyek valahol máshol kezdődtek és ezelőtt még soha nem is gondolkodtak róluk.” Ahogyan a beszélgetések közötti kapcsolatokat kezdjük el felfedezni, és a saját hangunkon kívüli hangokra is elkezdünk figyelni, egyre mélyebb tudatosság felé mozdulunk el. A mintázatok láthatóvá válnak. Dolgok, melyeket saját szűk látószögünkből nem láthattunk meg hirtelen egyértelműen világossá válnak az egész csoport számára. Jó kérdésekprinciples emerging_new A World Café beszélgetések sikere – csakúgy, mint minden jó beszélgetésé – azon múlik, hogy tulajdonképpen miről is beszélünk. A jó kérdések – melyek érdekesek és meg akarjuk találni rájuk a válaszokat – kimozdítanak bennünket és egymás felé fordítanak minket. Felhívásként buzdítanak minket a kérdés körüljárására, a kísérletezésre, a kockázatvállalásra, a másik felé való figyelemre és saját pozícióink elhagyására. A jó kérdések segítenek nekünk abban, hogy kíváncsiak legyünk és elbizonytalanodjunk, és mindig elvezetnek arra az útra, ami megnyit minket az új felismerések meglepetései felé.   Energia Soha nem vettem még részt unalmas World Cafén. Ott az emberek feldobottak, motiváltak, energikusak, izgatottak, kreatívak. Gyakori a nevetés, és még a legkomolyabb ügyekről folyó beszélgetésekben is helye van a játékosságnak. Számomra ez a pozitív bizonyíték arra, hogy mennyire igényünk van egymás társaságára, hogy milyen csodálatos az emberi közösség tényének újrafelfedezése. Egy nagyon formális kultúrából érkező vendéglátó/házigazda ezt így fogalmazta meg: „Megerősödött a hitem az emberekben. A múlt formális megoldási kapcsolatai, módszerei mellett vagy annak ellenére az emberek ténylegesen vágynak lényeges beszélgetésekre. Az emberek mindenhol nagyon szeretnek beszélgetni egymással, együtt tanulni és hozzátenni azokhoz a dolgokhoz, melyek igazából fontosak számukra.”   A kollektív bölcsesség felfedezése Ezek voltak a Café módszernek azon tulajdonságai, melyek a legjobbat hozzák elő belőlünk. Azonban ez még csak a történet egyik fele. A World Café beszélgetések egy teljesen új birodalomba röpítenek el minket; egy olyan birodalomba, mely a modern, individualista kultúrák számára már régóta elfeledett, nem létező. Ez a kollektív intelligencia világa, mely a csoport által birtokolt bölcsesség, ami egyénként számunkra teljességgel hozzáférhetetlen. Ez a bölcsesség úgy kerül felszínre, ahogyan egyre jobban összekapcsolódunk egymással, ahogyan beszélgetésből beszélgetésbe mozgunk tovább és közben magunkkal visszük az előző beszélgetés gondolatait, mintázatokat keresünk, majd hirtelen rádöbbenünk, hogy mindannyian osztozunk ugyanabban a felismerésben. Van erre pontos tudományos magyarázat is, hiszen az élet minden területe így működik. Amint elkülönült gondolatok vagy entitások összekapcsolódnak, az élet új jelentésekkel lep meg bennünket – új kapacitások, új intelligenciák kerülnek felszínre. Minden élő rendszer így működik. Mi emberek összezavarodtunk és elveszítettük ezt a figyelemre méltó folyamatot, ami által az egyéni cselekedetek, ha összekapcsolódnak, sokkal nagyobb potenciállal tudnak rendelkezni. Számunkra, akik egy lineáris világban nevelkedtünk, ahol agyunkat leszűkítették a részletes elemzések, a kollektíve bölcsesség hirtelen feltűnése mindig varázslatos érzés. Lenyűgöznek azok a leírások, melyekben a Café résztvevők megfogalmazzák ezt a jelenséget. Következzen tőlük pár, egyáltalán nem szokványos, idézet:  „A varázslat itt van középen.” „A szoba középpontjában lévő hang.” „Bármilyen témáról is legyen szó, varázslatos megtapasztalni saját magunk és mások emberségét.” „Valami életre kel az asztal közepén.” „Ami összekapcsol minket – az egy nagyobb egész, melyről mindig tudtuk, hogy létezik, de sosem figyeltünk rá eléggé.” Számomra a kollektív bölcsesség megjelenésének pillanata mindig lélegzetelállító. Megdöbbent és gyönyörűséggel tölt el a bölcsességnek a teremben való megjelenése még akkor is, ha tudom, hogy előbb-utóbb meg fog érkezni. Az ilyen típusú bölcsesség megjelenése hatalmas megkönnyebbülés is. Ténylegesen tudjuk, hogyan oldjuk meg problémáinkat! Fel tudunk fedezni működő megoldásokat! Csak éppen eddig rossz helyen keresgéltünk – szakértőkben, külső megoldásokban, vagy részletes, de üres elemzésekben bíztunk. A bölcsesség közben egész idő alatt várt ránk, várt arra, hogy értelmes beszélgetésekben és mélyebb kapcsolódásokban megjelenhessen, várt arra, hogy észrevegyük végre, hogy csak együtt lehetünk bölcsebbek. Még egy utolsó megjegyzés. Az egyik leggyönyörűbb tulajdonsága ennek a könyvnek az, hogy vonzó, kecsegtető bepillantást ad a World Café folyamatba; benne van minden, ami benne lehet, testet ölt benne minden, amiről beszél. A sorok olvasása közben rengeteg ismeretlen emberrel találkozunk, különböző emberekkel, akiket nem ismerünk, akik a miénktől sokszor nagyon távoli munkát végeznek. Saját World Caféval kapcsolatos tapasztalataikat, történeteiket közvetítik. Történeteik ellenállhatatlanok, úgy érezzük, mintha velük együtt ülnénk egy meghitt kávéházi asztalnál, történeteket cserélnénk, tanulnánk egymástól és egyre közelebb kerülnénk. Ezek után áldott házigazdánk, Juanita érkezik, aki a tanulás egy másik szintjére hív meg minket. Ő a World Café hangján beszél, meghív, kíváncsiságot tükröz és érdeklődő. Segítségével megláthatunk olyan dolgokat is, melyek eddig talán homályosak voltak, felismerhetünk elképzeléseket és ötleteket, amiket használhatunk saját munkánkban is. Ahogyan a történetek és a tanulás összefonódnak, meglátjuk a mintázatokat, felismeréseket, melyek a könyv kinyitása előtt nem voltak számunkra hozzáférhetők. Végül mi is megtapasztalhatjuk a mélyebb felismeréseket, a nagyobb bölcsességet és a kollektív gondolkodás varázsát. Bízom abban, hogy minden olvasó számára élvezetes olvasmány lesz ez a könyv. Remélem, hogy nemcsak olvassák majd, hanem ízlelgetik, használják is, sőt elkezdenek Önök is Café beszélgetéseket szervezni. Ha elég sokan teszünk így, újra megismertethetünk rengeteg embert azzal a világgal, ahol az emberek élvezik a közös munkát, ahol együttműködő beszélgetések valódi felismeréseket és új cselekvési lehetőségeket hívnak életre, ahol a munka és az élet új, lehetőségekkel teli értelmet nyer. Ezáltal helyreállíthatjuk a jövőbe vetett hitünket is. TWC-CD 007Juanita Brown és David Isaacs:The World Café: Conversations that Matter - A Világkávéház: Szívügyeink megbeszélve (munkacím)  kiadvány könyvbemutató és MesterMűhely magyar nyelven 2014. június 4.  a SoL Intézet gondozásában. Tájékozódás és előrendelés: kiadas@solintezet.hu